Tegnapelőtt
Már a múlt héten sem állíthattuk, hogy lerohad a gatyánk. Sőt! Kifejezetten az északi típusúaknak kedvezett az égből jövő áldás és az innen-onnan orkánló szellő. Aztán péntek éjjel beütött az igazi krak. Onnantól az ország és a tömegközlekedés állapota, mondhatni hagyott némi kívánnivalót maga után. Magyar tengerünk déli partján például nem mertek kockáztatni a MÁV szakemberei. Valószínű nem is tudtak volna. Persze ilyen szélsőséges körülmények között nem csak a közlekedéssel akadtak problémák…
Minden túlzás nélkül állítható, az utóbbi évtizedek legcudarabb májusi napjait éljük át ebben az időszakban. Az országban már – már kaotikus állapotok uralkodnak az orkán erejű szél és a folyamatos esőzés miatt. A világvégéről suttogók hangos ordításban törnek ki a hegytetőkön, és várják, hogy beléjük csapjon a villám. Az időjósok szerencsére már szerdára ígérik a tavaszi enyhülést, készíthetjük a fürdőgatyákat. A hétvége és a hét eleje azonban nem éppen a kinti szabadidős tevékenységekről szólt. A tűzoltók persze rengeteget testedzhettek, küzdhettek az elemekkel. Ezt már ugyanis a jó öreg fák sem tűrhetik. Sorban dőlnek dugájukba látva társaik elhullását. Sok helyütt kellet utakat lezárni a kidőlt faóriások és kisebb testvéreik miatt. Olykor egy – egy busz, vagy más nagyobb jármű is okozott meglepetéseket a közúti közlekedésben résztvevőknek. A vonatok minden esetre sok helyen kímélik magukat. A Balaton déli partján teljesen kihaltak a sínek. Ha egy – egy mozdony odatéved, kietlen pusztaságban ér
ezheti magát, mint annó egynéhány vadnyugati hős, akik egykori szülőfalujuk helyett hazatérvén csak romokat találtak, s bosszút esküdtek azok ellen, akik ezt tették. Jómagam is térden csúszva közlekedtem édesapám felé, biztosítson fuvart nekem és néhány sorstársam számára is, kik fel akarunk jutni a fővárosba.
mikor 30 km-t 3 óra alatt abszolvál a vasúti járgány.
kátorok azonban sajnos tévedtek, mindössze a járatos buszok álltak rendelkezésünkre utunk folytatása érdekében. Kisvártatva dühödt egyetemista hallgatók lepték el az utat, hüvelykujjukkal az ég felé mutatva igyekeztek empátiát kicsikarni az arra tévedt autósokból több – kevesebb sikerrel. A csorda zöme mégis az aszfalt reménytelenségébe burkolózva feküdt az időre, s várta sorsát. Egy felejthetetlen óra múlva jutott a fülekbe az információ, miszerint az esztergomi vasútjárat ismét működésbe lépett. A problémát jelentő fát három – négy óra kemény munka jóvoltából sikerült rábeszélni, álljon el az emberiség egy miniatűr szegmensének útjából.
éreztük magunkat, lihegve számoltunk be hőstetteikről kollégista kollégáinknak.Ám holnaptól minden más lesz. Bolygónk ismét életre kel, madarak csiripelnek majd hajnali hatkor is. A vadállatok előbújnak rejtekhelyeikről, nedves orrukat száraz pulóverünkbe dörgölik. Tekintetünk ismét az ég felé emelhetjük, szánkba szarhatnak majd a galambok kedvükre. Meg mások is. A horizonton ismét megjelennek majd a szuperhősök, napelem segítségével az égbe emelkednek és lecsökkentik az adókat. Eltört esernyőink helyett újakat vásárolunk, az ernyőárusok Mercedesekkel járnak majd, mi meg legközelebb sem ázunk meg majd nagyon. A homokzsákokat pedig ismét nyugodtan elfelejthetjük majd egy időre.
