Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kávé és bőrfotel

2010.04.17

Kép Felülemelkedem, ki az aszfaltra, az majd visszahányja talán helyére a fejem. Könny csordul a kispad szeme szélén, vissza rá nézek, lesajnálom, hogy miért repedezett az előző hónapokban. Csúnya monokli van az aranyerén, december óta a langyos víz sem segít. Kergetik a gyümölcsök a „fáradtsági fájdalmat”. A koszos melegítőnadrág szépen szaval az ég felé. Örömünnep minden léttel, fekete – fehér csíkos cipőkkel átitatott félhomályos, langyos szürkület. Fogak fehérje pihen a munka hátán, levedli magáról a hegeket, mindig gyorsabban kell csinálni, s az majd hozza a gyümölcsöt, kosárszámra a játékospiacról! Talán kosárszámra. Egyesek már a vagonokban reménykednek, hátha debütál az igazság ebben a picsányi és gonosz világban. A vagon érkezik is, de már tele van.

Ilyenkor lesüti a fejét a kispad, tovább szárad a széle. Vigyorgó hülyegyerek rugdalja az oldalát. Túlfújt focilabda csattog a dobhártyába, harapdálja a sípcsontot végig. Kicsordul a könny, lesajnálom. Nézem. Húzom a féket, önindító a jelenet. Kicsit feltolom a plexit, hogy jobban érezzem a reménytelen szelet. Hunyorítok lassított felvételben, kiröhögöm a zöld gyepet. Kiröhögöm a hónaljszagot, a kék tusfürdőt. Remeg az akasztó szarkalába, tudja, van nála is jobb lehetőség. „Fejlettebb régiók” közelednek az utca végéről. Úgyhogy sajnálkozom még egy kicsit, csakúgy, mert az talán esik, úgy jól, mintha a wc-n húznák le. Aztán irány a kávé meg a bőrfotel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.